A világjáró ifjú
Az én álmomnak valóra kell válnia. Már nem bírom itt a herceg udvarában. Szétnézni a világ csudái közt, az az én álmom. Hisz Itália csodaszép, de ki tudja mi lehet Milánón és Veronán kívül. Fent északra ahol mindig esik a hó, vagy át a tengeren Görögországba, jaj hogy húz a szívem, csak szólít a kaland: „Valentin, Valentin láss világot”. Mindig is tudtam, hogy az én végzetem az utazás, s ezért nem maradtam én Veronában Proteusommal, ezért nem voltam keserves száműzetésemben. Mindig is tudtam, hogy egy zárt városkában jobban szenvedek, mint az úton. De jaj mit kezdhetnék drága Szilviám nélkül? A leggyönyörűbb hölgy akit volt szerencsém látni. Én szeretem, mióta először láttam, s mindig szépnek látom. Tán megkérem, hogy jöjjön vélem. De hogyan is tehetném én ezt vele? Hagyja itt édesapját és Júliát s megannyi kényelmes dolgot mint a toll párnái, s a nyugodt élet a palotában. Én még emlékszem, hogy milyen riadt volt szegény mikor kiszökött a palotából utánam. Egy próbát lehet megérne. Hisz Thurio úr még mindig meg szeretné szerezni őt, pedig már 2 hónapja házasodtunk. És a kapcsolat közte és édesapja közt se az igazi már, Szilviám nem tudja megbocsájtani neki, hogy száműzött engem. Itt az idő, holnap délben felteszem neki a kérdést, s ha igent mond együtt felfedezhetjük a csodás tájakat amik Itálián kívül léteznek.
A világjáró ifjú
Az én álmomnak valóra kell válnia. Már nem bírom itt a herceg udvarában. Szétnézni a világ csudái közt, az az én álmom. Hisz Itália csodaszép, de ki tudja mi lehet Milánón és Veronán kívül. Fent északra ahol mindig esik a hó, vagy át a tengeren Görögországba, jaj hogy húz a szívem, csak szólít a kaland: „Valentin, Valentin láss világot”. Mindig is tudtam, hogy az én végzetem az utazás, s ezért nem maradtam én Veronában Proteusommal, ezért nem voltam keserves száműzetésemben. Mindig is tudtam, hogy egy zárt városkában jobban szenvedek, mint az úton. De jaj mit kezdhetnék drága Szilviám nélkül? A leggyönyörűbb hölgy akit volt szerencsém látni. Én szeretem, mióta először láttam, s mindig szépnek látom. Tán megkérem, hogy jöjjön vélem. De hogyan is tehetném én ezt vele? Hagyja itt édesapját és Júliát s megannyi kényelmes dolgot mint a toll párnái, s a nyugodt élet a palotában. Én még emlékszem, hogy milyen riadt volt szegény mikor kiszökött a palotából utánam. Egy próbát lehet megérne. Hisz Thurio úr még mindig meg szeretné szerezni őt, pedig már 2 hónapja házasodtunk. És a kapcsolat közte és édesapja közt se az igazi már, Szilviám nem tudja megbocsájtani neki, hogy száműzött engem. Itt az idő, holnap délben felteszem neki a kérdést, s ha igent mond együtt felfedezhetjük a csodás tájakat amik Itálián kívül léteznek.